Budapest, Lőportár utca 13.
Kerületünkben utca és emlékmű őrzi Raoul Wallenberg nevét és hősi cselekedeteit, amelyeknek fő színhelye ez a környék volt. Kevesebb szó esett segítőjéről és munkatársáról, Langfelder Vilmosról aki végül osztozott végzetében, pedig családja a régi Angyalföldhöz kapcsolódott.
Bővebben:
Az első világháború előtt a főváros akkori VI. kerületében a Figyelő utca 14.szám alatt kicsi, de gyorsan növekvő üzem volt Langfelderék családi vállalkozása. Ma már hiába keresnénk ezt az utcát Angyalföldön, 1901-1937 között létezett a mai Róbert Károly körút és a Béke tér között, nevét onnan kapta, hogy innen lesték az „Őrjintézet”, a közeli elmeápolda szerencsétlen lakóit. Alapítója, Langfelder Vilmos, az 1944-ben szereplő hasonnevű mérnök nagybátyja, mint annyi akkori angyalföldi a Felvidékről jött, itt tanulta a géplakatos szakmát. Sikerrel önállósította magát, a kereskedelmi miniszter a Langfelder Vilmos gépgyári czégnek 1908. október 16-án engedélyezte, hogy a gyárat 250 munkással bővítse
Közvetlenül az alapítás után itt kapott munkát a fiatal Kassák Lajos, aki utal arra, hogy a gyár helyén régebben ócskavas telep volt. Nem fest kedvező képet a munkakörülményekről, amit mutat egy 1904-es Népszava híradás a Langfelder gyári sztrájkról. Kezdeti időkről meg kell jegyeznünk, hogy Tauszig Béla, a kerület történetének elhunyt nagy tudósa sajnos máig kéziratos munkájában említi Langfelder Vilmos 1890-ben alapított gépgyárát,
de a Lőportár utca 13 sz. alatt, csak a táblája volt a Váci úton, ekkor még csak 25-40 munkással dolgoztak.
"Langfelder V. gépgyár és vasöntöde kapta az első angyalföldi telefonvonalat és 1923-ig szerepelt a távbeszélő címjegyzékben,
később „vasöntöde és kazángyár” lett, széles gyártmányskálával, majd beolvadt az osztrák Herkuleswerke A. G.-be, a telephely címe Figyelő utca 14-16.sz-ra változott, tehát terjeszkedett, ezt mutatják a tetszetős gyártmánykatalógusok is, amelyekben főleg faipari gépeket ajánlottak. 1927 évi szaknévsorban a cég új helyen szerepel, de még a mai kerülethatárok között, a központ a Kárpát utca 16-18.sz. alatt volt, Langfelder Károly mérnök, Vilmos édesapja a közelben a Kárpát utca 7/b-ben lakott. Az 1930-as években a fiatal Langfelder Vilmos gépészmérnöki diplomát szerez, de a korlátozó, jogfosztó intézkedések miatt nem tud érvényesülni, munkaszolgálatra vonul be, majd 1944-ben elhagyva Andrássy úti lakását, ahol ma domborműves emléktábla emlékeztet rá, visszaköltöztetik a kerületbe, a Légrády Károly utca 35. sz. alá, másokkal együtt. Itt kerül kapcsolatba Wallenberggel, sofőrje és munkatársa lesz, életét nem kímélve sokat mozog az újlipótvárosi védett házak között. Amikor már azt hiszik, hogy túl vannak az életveszélyen, akkor a szovjet titkosszolgálat letartóztatja és elhurcolja mindkettejüket. Sorsukat évtizedekig homály fedte - és részben fedi. Utóbbi években került elő egy feljegyzés, miszerint Langfelder Vilmos 1948 március 2-án a moszkvai Lubljanka börtönben meghalt. Halálának oka nem szerepel - 36 éves erős, kisportolt ember volt...
Szüleit kitelepítették, vagyonukat elvették...